A kiegyezés utáni Budapest jelentős gazdasági fejlődésnek indult.

Ekkor alakult ki az a belvárosi mag, amely építészetében vetekszik a legszebb európai fővárosokkal. A boldog békeidők egyik legkomolyabb állami beruházása a honfoglalás 1000 éves évfordulójára, a millenniumi ünnepségekre valósult meg. A város tengelyét kijelölő sugárút, az Andrássy végére álmodták meg a Hősök terét és a környező épületeket, amelyek a századvég polgári kultúrájának csúcsát jelenítették meg.

Az épületek és a tér esztétikája egészen az ókorig nyúlik vissza, és az etruszkok városépítészeti szimbólumait használták mintának. Az etruszk mundusz egy hatalmas kőlappal lezárt kút volt a város főterén, ahol évente három napra megnyitották a nyílást és a szellemekkel, a város hőseivel, később Róma hőseivel így kommunikált a város – mondta el Szegő György, a Műcsarnok igazgatója.

Hozzátette, a római császárság alatt a kutat már egy obeliszk jellemezte és a Schickedanz Albert által elképzelt Hősök terén is ez az oszlop áll.

Schickedanz Albert műépítész egyben tervezhette meg az impozáns közteret és a két oldalát határoló múzeumépületeket is, a Szépművészeti Múzeumot és a Műcsarnokot.

Utóbbi épülete nem előzmények nélkül született. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat évtizedeken keresztül kilincselt, hogy a mai Képzőművészeti Egyetem épülete, majd a mai Olof Palme Ház után egy igazán méltó palotában mutathassák be az erre érdemesnek jelölt műalkotásokat – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.

A Műcsarnok esti díszkivilágításban (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

A Műcsarnok kiállítótér funkciója adott volt

A Műcsarnoknak soha nem volt saját gyűjteménye: kiállították itt az adott korszakban aktívan alkotó művészek munkáit, de helyet kaphattak a már akkor is történeti alkotásoknak számító, középkori barokk vagy reneszánsz műtárgyak. A Műcsarnok kiállítótér funkciója történetének 122 éve során sem változott, az épületen is csak kisebb felújításokat végeztek. Pedig a II. világháborúban bombatalálat is érte az apszis felőli oldalt, de emiatt is csupán minimális átépítésre volt szükség.

A Műcsarnokkal szemben álló Szépművészeti Múzeumra kiírt tervpályázatot eredetileg Petz Samu nyerte reneszánsz tervével. De végül a bizottság a rendeltetés szempontjából jobbnak ítélte meg Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc pályamunkáját, így őket bízták meg Petz Samu terveinek átdolgozásával. Az építészpáros a múzeum külső megjelenésében antik mintát követett, ám enteriőrjükben tombolt az eklektika.

Száz év alatt sokat változtak az igények

A korszak múzeumaiban leginkább csak műtárgyakat lehetett nézegetni, így eredetileg itt is alig volt közönségszolgálat. Száz év alatt sokat változtak az igények. Ma már egy ilyen léptékű kiállítótér nemcsak modern mosdók, de étterem, kávézó, gyerekfoglalkoztatók és előadótermek nélkül elképzelhetetlen.

Az újonnan kialakított mélyföldszinti részben kapott helyet a két ókori gyűjtemény. A görög-római anyag itáliai és görög vázákat, szobrokat, mindennapi használati tárgyakat mutat be, míg az egyiptomi gyűjteményben olyan magyar régészek leletei láthatók, akik a 20. század elején jelentős egyiptomi ásatásokban vettek részt. A Régi Képtár maradt eredeti helyén, az első emeleten.

A Román Csarnok az egyik legszebb

A képtár alatt pompázik a múzeum tágas termeinek egyik legszebbike, a Román Csarnok. A historizáló térben eredetileg az ókortól a reneszánszig ívelő korszak jelentősebb szobrainak gipszmásolatai álltak. Mára ezek teljesen kimentek a múzeumi divatból, helyettük az üresen is gyönyörű, 70 éves „Csipkerózsika-álmából felébresztett” csarnok várja a látogatókat.

A felújított Szépművészeti Múzeum Román Csarnoka (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Három éven át dolgoztak a restaurátorok a csarnok díszítésének és falképeinek újjávarázsolásán. A munkák közben egy legalább tíz méter magasan lévő, az állványzat nélkül megközelíthetetlen falfülkében időkapszulát találtak. A kis megfakult üvegben egy kézzel írott papírt helyeztek el az eredeti dekorációt készítő mesterek több mint száz évvel ezelőtt. Csak aláírásaik és egy egyszerű szöveg szerepelt a papíroson, miszerint az építőállvány elbontása előtt itt hagyták nevüket az utókornak.

Már a 70-es években is korcsolyáztak a városligeti tavon

A Hősök tere mögött nyújtózó városligeti tavon már az 1870-es években korcsolyáztak telente. A Pesti Korcsolyázó Egylet ugyanis kijárta a városvezetésnél, hogy a partra saját költségükön egy kis melegedő épületet húzzanak fel, és a befagyott vízfelület egy részét pedig díjmentesen korcsolyapályává alakíthassák.

Korcsolyázók a városligeti műjégpályán (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Kezdetekben megvárták a sportolók, hogy befagyjon a tó jege, de a jégminőség nem volt túlságosan egyenletes, és volt olyan, amikor nem is fagyott be a tó – emlékezett vissza Molnár Zoltán, a Budapesti Sportszolgáltató Központ munkatársa. Elmondta, 1908-ban lebetonozták a városligeti tó alját, hogy ha majd megfagy a víz, akkor egyenletes legyen a jégfelület, és lehessen rajta korcsolyázni.

Világbajnokság és Európa-bajnokság

Kodály Zoltán volt az, aki kezdeményezte, hogy a műkorcsolyázók zenére korcsolyázzanak, mert ez addig senkinek nem jutott eszébe. Kronberger Lili a női műkorcsolyázás úttörője, a magyar sport első világbajnoka volt, és a világon elsőként korcsolyázott zenére. Az 1920-as, 30-as években háromszor rendeztek itt műkorcsolya-világbajnokságot, Európa-bajnokságot és jégkorong-Európa-bajnokságot.

• Forrás:
  hirado.hu