Munkáspárt programjai

A Magyar Munkáspárt programja

Miért van az?

Egy szabályt ismerünk:

A Munkáspárt Budapesti honlapja

Fogjunk össze a jövőnkért

Támogatni kívánom anyagilag a Munkáspártot

Megjelent A Szabadság legújabb száma: Megjelent A Szabadság legújabb száma:

Levelezésem

PayPal adomány

Hírlevélre feliratkozás

[Form hirlevel not found!]

Keserűen búcsúzik a kapitány: vége a kompozásnak Tökölön

Keserűen búcsúzik a kapitány: vége a kompozásnak Tökölön

Betegsége, a részeges matrózok és néhány balhés utas miatt nehéz szívvel, de kénytelen megválni szenvedélyétől, a dunai kompozástól a folyam egyik legismertebb kapitánya, Lerner János.

Matrózhiány miatt a komp nem üzemel 2019. 06. 23-tól – ez az üzenet vár mindenkit, aki Százhalombattánál akar átkelni a Dunán. Azt, hogy mikor lesz újra hajós közlekedés ezen a szakaszon, még nem tudni, de az biztos, hogy Lerner János hajóskapitány végleg befejezte a pályafutását.

– Nem a pénz miatt csináltam, mivel másból megélek, hanem azért, mert ígéretet tettem, hogy amíg bírom, viszem az üzletet. Befektettem a hajókba, és már körülbelül 30 éve járok Tököl és Százhalombatta között mindennap, fizetés nélkül – kezdte a történetet a 68 éves kapitány.

– Ha minden rendben lenne, és lenne munkatárs, csinálnám még. Az utolsó matrózom is részegen járt be dolgozni, sajnos nincs olyan ember, aki megbízhatóan dolgozna – mondta Lerner, majd keserűen legyintett:

Ha lenne megfelelő számú legénység a hajókon, akkor nem lenne annyira megterhelő ez a feladat, így az egészsége sem ment volna rá a munkára. Emellett a kompot sem könnyű fenntartani, anyagilag nehéz munkának számít. Ahogy János, úgy az emberek sem örülnek a döntésének, ottlétünkkor többen kényszerültek a 20 kilométeres kerülőutat választani, amikor meglátták a táblát. A komp szolgálati telefonja is folyamatosan csörgött, de a tulajdonos csak egy dolgot mondott mindenkinek: a komp végleg leállt.

Igaz, hogy a komp már nem üzemel, de rendőrségi ügy még mindig van. Egyik alkalommal egy részeg férfi támadta meg a kapitányt.

– Az illető magánfuvart akart, de már csak a Duna közepén mondta, hogy nincs pénze. Felhívtam a vízi rendészetet, ők szóltak az érdi rendőrkapitányságnak. Benntartottam a kompot a vízen, hogy ne tudjon elmenni, erre megdobált sörös-dobozokkal – mesélte a ma már vicces történetet, azonban vannak olyanok is, amelyek még évek távlatából sem mondhatók mókásnak.

– A vízen a legkisebb hiba is végzetes lehet. Itt folyamatosan jönnek-mennek a hajók, de olyan nehezek, hogy nem tudnak megállni. Egy esetre nagyon is emlékszem, nem sokon múlott, hogy összeütközzünk. A GPS-en láttam, hogy nem jön hajó, ezért elindultam, de akkor szóltak, hogy mégis van egy, ami felém tart. Kiszaladtam a kerékállásból, akkor szabad szemmel már láttam a nagy sebességgel közeledő teherhajót, aminek a jeladója nem volt bekapcsolva. Csak a szerencsén múlt, hogy nem történt baj. De mire visszaértem a kormány mögé, már jelzett a GPS. Egy ilyen kompra felfér 6 autó, most számoljunk csak mindegyikre két személyt. Az autók darabja átlagban számolva 2–3 millió, de az emberélet felbecsülhetetlen – mesélte dühösen, hevesen gesztikulálva a megdöbbentő esetet Lerner. De nem csak a hajókkal volt baj, egyszer egy fékhibás teherautó csúszott le a kompról egyenesen a vízbe, amiért szintén a kapitányt vonták kérdőre.

Az M0-s autópálya felújítása miatt jócskán megnövekedett a forgalom az átkelőhelynél, a kapitány ezért is restelli, hogy pont most kellett ezt abbahagynia, de egyedül nem szállhat vízre.

– Van négy fiú- és egy lányunokám, akik Tökölön laknak, tehát a Duna másik oldalán. Fél éve nem láttam őket. A feleségem is ott lakik, vele is csak telefonon tartom a kapcsolatot. Nekem itt kell élnem Százhalombattán a révházban. Most, hogy vége, lassan visszaköltözöm, de nagyon sok mindent kell elvinni innen – mesélte Lerner. Arra a kérdésre, hogy mi lesz most a kompokkal, egyértelmű választ adott: minden tulajdonán túltesz. Azonban nem lesz könnyű megválni ezektől, hiszen összesen 45 millió forintot ér az egész kompbiznisz.

– Vannak jelentkezők, de nem akarom csak úgy odaadni valakinek. Szeretném, ha jó kezek közé kerülne a terület, a hajók és a hozzájuk tartozó eszközök, felszerelések is. Amíg nem tudok túladni ezeken, addig Tökölön fognak pihenni – magyarázta szomorúan a tulajdonos.