A csepeli magasröptű hófehér keringő egyre népszerűbb hazánkban mind a röpgalambászok, mint a díszgalambászok táborában.

A feljegyzések szerint már 1930-ban Korényi István, csepeli röpgalambtenyésztő röptetett fehér galambokat, melyeket a Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesülete 1941-ben új fajtának fogadott el.

Csepel mindig is fontos állattartó helynek számított. Mivel a Duna két ága közt helyezkedik el, igen változatos élőhelytípusok alakultak itt ki. A helyi soknemzetiségű népesség változatos kultúrája is kedvezett annak, hogy az 1800-as években már egyre nagyobb lett a községben a kisállattartók tábora.

A gyáróriások kialakulásával pedig a németül jól beszélő középvezetői réteg is szervesen bekapcsolódott a galambászatba, gyakran jártak Ausztriába kiállításokra, idegen nyelvű szaklapokat járattak.

Emellett jelentős számú budai kék keringőt, magasröptű pesti kék keringőt és zuglói tollas lábú pajzsos keringőt tartottak. Az évtizedek múlásával viszont szerettek volna a tenyésztők lokálpatriotizmusuktól vezérelve egy saját fajtát. Ezért született meg a csepeli magasröptű hófehér keringő, mely ma már hazánkon kívül főként Németországban és Hollandiában elterjedt – írja a Magyar Mezőgazdaság.

Forrás:
ittlakunk.hu