Több mint féléves huzavona végére tett pontot a kormányhatározat, amely a 3-as metró felújításának idején beálló pótlóbuszokról szól.

A főpolgármester és a kormánytagok polémiájában több téma is keveredett, mintha néha maguk a vitatkozó felek is elveszítették volna a fonalat, miről szól ez a csörte.

Arról-e, hogy a BKV helyett külső szolgáltatónak jusson a buszpótlás díja, vagy hogy magyar gyártású buszokkal pótolják a metrót? A tét valójában az volt, hogy kiderüljön, ki az úr a háznál. Végül biztosan csak az tudható: az adófizető a vesztes.

A történet még múlt októberben kezdődött, amikor a Fővárosi Közgyűlés megszavazta, hogy a BKV kezdje meg a 3-as metró felújítása idejére szükséges buszok beszerzését. Budapest számíthatott az Európai Beruházási Bank kölcsönére, így a közlekedési vállalat tendert írt ki, februárra készen is állt a szerződéskötésre. Akkor kompromisszumos döntést hoztak az érdekek dzsungelében: az olcsóbb és készre szerelt lengyel Solaris buszokból is rendeltek volna 75-öt, meg a magyar MABI-Busz termékeiből is, bár azok autóbuszonként vagy négymillió forinttal drágábbak lettek volna, ráadásul a BKV-nál kellett volna beszerelni a motorjukat. A kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkező gyártó prókátorai viszont azzal érveltek: ez kiváló karbantartási gyakorlat. A fődarabok többsége egyébként mindkét esetben nagyjából egyforma nyugat-európai gyártmány.

Májusban azonban a kormány megtiltotta, hogy a kölcsönt buszvásárlásra fordítsa Budapest, és úgy foglalt állást: szolgáltatást kell rendelni. Az persze a felújítás idején nem lehet rentábilis, így tízéves futamidővel kell számolni. Indoklás helyett váratlanul és logikusnak alig nevezhetően beúszott a képbe a magyar autóbusz-stratégia ügye. A BKK közben becsléssel állt elő: a bérlés évente bő kétmilliárddal, tíz év alatt több mint húszmilliárddal drágább a vásárlásnál, ebből pedig vagy 250 csuklós buszt lehetne venni.

Tarlós azonnal ultimátumot adott volna a kormánynak, ám a többek szerint afféle vezérkari komisszárként viselkedő Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, fővárosi tanácsnok azt indítványozta, hogy az ügyet egyelőre vegyék le a napirendről. Egyeztessenek a kormánnyal a nemzeti buszstratégia figyelembevételével. A tárgyalás sehogyan sem haladt, az idő pedig egyre múlt, végül június 8-án a Fővárosi Közgyűlés döntött: a járműpótlást csak akkor oldják meg szolgáltatásvásárlással, ha a kormány állja a pluszkiadásokat. Ha nem, akkor 150 lengyel Solaris buszt vesznek.

Július elsején megjelent a kormány határozata a Magyar Közlönyben. A költségvetés állja a többletköltségeket, bár a dokumentum arról mélyen hallgat, az összeget hogyan számolják ki: ezzel újabb kínos vitáknak ágyaz meg. Ködös utalásokon túl a határozat azt sem tartalmazza, hogy magyar buszokkal kell megoldani a feladatot. Nem is tartalmazhatja, hiszen 150 magyar busz legfeljebb jövő nyárra készülhetne el, a felújítás pedig nem várhat addig. Az is csoda – vagy a működtetők hőstette –, hogy a lerobbant 3-as metró egyáltalán még elbír napi félmillió utasával. Ha a vonalat váratlanul le kellene állítani, az igazi politikai katasztrófa lenne a Fidesz-kormány számára.

Az ötlet, hogy a buszpótlás üzletét külső szolgáltató kapja, a Népszava értesülése szerint Rogán Antaltól származik. Az internetes BKV-Figyelő blog szerkesztője, Király Dávid úgy véli, ez a konstrukció lobbiérdeket szolgál: mindenkinek rossz, kivéve a szolgáltatási tender leendő győztesét. A közlekedési újságíró elmondta, hogy a döntés súlyos csapást mér a BKV buszágazatának versenyképességére a magántársaságokkal szemben. Minél több autóbusz üzemeltetését szervezik ki alóla, annál kevésbé lesz képes méretgazdaságosan működni. És persze nem csak a 3-as metróvonal rekonstrukciójának idejéről van szó: régen fut majd a felújított metró, de a külső szolgáltató 150 busza még mindig viszi majd a megrendelést a közlekedési vállalat elől, amelynek járműparkja új beszerzések híján egyre öregszik.

Ráadásul van ebben a konstrukcióban egy csapda is: attól kezdve, hogy a szolgáltató elvitte az üzletet, a buszok már nem tartoznak a közbeszerzés hatálya alá. Veszi majd a kilencvenmilliós járműveket közpénzből, akitől csak akarja, olyan megfontolások alapján, amelyekbe már senki sem szólhat bele.

Tanulságos lesz figyelni, hogy az üzletet ki nyeri, és milyen feltételekkel, de azt is, hogyan működik majd maga az eljárás. A pótlóbuszok ügye mögött ugyanis felsejlik egy sokkal jelentősebb játszma. A tender nyertesénél is érdekesebb lehet a tendereztető. A közelmúltban a főváros új közbeszerzési kft.-t hozott létre. Az Index úgy tudja, az elkészült szerződéstervezetek szerint az iroda nem olcsóbbá, hanem drágábbá tenné a tendereztetést. Miközben 3 százaléknyit lefölözne a városháza évente 300 milliárdos közbeszerzési keretéből, praktikusan átvenné az uralmat a közműcégek vásárlásai fölött. A Heti Válasz derítette ki, hogy a Közbeszként emlegetett szervezet már két hónapja szerződött a Kosik ügyvédi irodával, amely igazán elegáns ügyfélkörrel büszkélkedhet. Habony Árpádnak ők szerezték meg a 888 domainnevet, dolgoztak Rogán polgármestersége idején a Fidesz V. kerületi képviselőcsoportjának, de szerepet kaptak a letelepedésikötvény-bizniszben is. A cikk megjelenésének másnapján Tarlós megtiltotta a közbeszerzési kft.-nek, hogy bármilyen ügyvédi irodával együttműködjön.

Aligha téved, aki úgy gondolja: Tarlós döntésével újabb adok-kapok kezdődik. A fővárosi közbeszerzések túlságosan csábítóak ahhoz, hogy azokat hűbérbirtokul meg ne kívánná valaki a hatalom kegyeltjei közül. Tarlós azonban erős ellenfél lehet. Személyében ő az ország legtöbb szavazattal megválasztott politikusa, és ez kivételes pozíciót ad neki. Igaz, hangoskodása és kemény beszólásai ellenére pontosan tudja, mivel tartozik „gondolkodói körének”, ahogy a Fidesz-vezérkart emlegetni szokta. Azt viszont aligha vállalja, hogy úgy vonuljon be a város történetébe, mint akinek főpolgármestersége idején talicskával tolták ki a városházáról a pénzt.