Az egyik a Magyar Fejlesztési Bank ajánlatának elfogadása, amelynek lényege, hogy a Főváros által korábban átvett követeléseket 3,1 milliárd forintos áron visszaveszi a bank. És ezek után az MFB a dokumentumban meg nem nevezett befektetőt hoz be a projektbe – az előterjesztés ezt a lehetőséget javasolja elfogadásra. A másik lehetőség a követelések értékesítése nyilvános pályázaton. A harmadik opció a két beruházócég felszámolásának végig vitele és az épületek tulajdonjogának megszerzése, majd ennek eladása, vagy pedig a tulajdon megtartása és a fürdő üzemeltetése fővárosi hatáskörben.

Az első lehetőségnél előny, hogy belátható időn belül, legkésőbb 8 hónap múlva megnyithatna a fürdő és a hotel. Ezen felül a főváros gyorsan visszakapná a pénzt, amiért korábban a követeléseket megvásárolta az MFB-től (ez kamatokkal együtt 3,1 milliárd forint), és mentesülne a további jelentős ráfordításoktól – szakértői becslések szerint fővárosi üzemeltetés esetén a felszámolás költségeivel együtt még közel 2 milliárd forintot kellene rászánni a projektre, hogy megnyitható állapotba kerüljön a komplexum. Viszont ezzel minden, esetlegesen elérhető előnytől is elesne a város.

A Rác Fürdő felújítása 2002-2010-ig tartott, és 11 milliárd forintba került. Ehhez képest becsülik most 5,2 milliárd forintra az értékét. Azért nem nyitották meg az épületet, mert az időközben fizetésképtelenné vált beruházók (Rác Nosztalgia illetve Rác Beruházó Kft.) sehogyan sem jutottak dűlőre a Fővárosi Önkormányzattal.